Sokan azt gondolják, hogy a borkóstolás valamilyen speciális, kizárólag a hozzáértőknek való tevékenység, pedig ez nem így van. A profik természetesen sokkal több tapasztalattal rendelkeznek e téren, mint a laikus borfogyasztók, mégis mindenkinek ajánlott megtanulni azt a néhány momentumot, amelyekkel közelebbről is megismerhetővé válhat a poharunkban lévő bor.
A borkóstolás az érzékeink összjátéka
A borkóstolás különleges élmény, ennek során az érzékelésé a főszerep. Az ízlelés mellett nagy jelentőséget kap a szaglás és a látás is. Ahhoz, hogy a bort a legjobban tudjuk érezni, célszerű minden zavaró tényezőt kiiktatni a környezetből, így például nem ajánlott erős parfümöt használni, ami megzavarhatja a szaglásunkat, de nem érdemes közvetlenül előtte enni sem, hogy az ízlelőbimbóink „frissek” legyenek.
A borkóstolás három lépése
Teljesen mindegy, milyen bor kerül a poharunkba, furmint, szürkebarát, rajnai rizling, olaszrizling, merlot vagy éppen chardonnay, a borkóstolás minden esetben ugyanabból a három alaplépésből áll:
- A bort először megnézzük. A színe főként a korára, az alkohol- és cukortartalmára enged következtetni. Fehérbor esetén például minél világosabb, annál fiatalabb borról van szó, az érett fehérbornak ugyanis sokkal sárgább, mélyebb színe van. Az alkohol és cukortartalom jelei a pohár oldalán lefutó cseppek. Ha sok ilyen cseppet vélünk felfedezni, az adott bornak magas az alkoholtartalma. Ha ezek a cseppek lassan folynak végig a poháron, akkor a cukortartalma is magas.
- Miután alaposan megnéztük a bort, megszagoljuk. Ennek során először is szellőztetjük egy kicsit azáltal, hogy megpörgetjük a pohárban. Ennek célja az, hogy kicsit elpárologjon az alkohol, és teljesebb illatot kapjunk a borról. Minél erősebb az illata, annál minőségibb borral van dolgunk. A szaglással az is kiderülhet számunkra, hogy nem dohos, dugós-e a bor, vagy nincs-e ecetes, szúrós szaga.
Ezeket kizárva először a bor primer aromáit érezhetjük, azaz a gyümölcsös illatokat, például a citrusos, vagy éppen csonthéjas illatokat. Ezután a szekunder aromákat azonosíthatjuk, mint például a fűszernövények vagy virágok illatait. Majd a tercier aromák érzékelése során a szőlő földrajzi helyét határozhatjuk meg a földes illatok, mészkő, föld, agyag, korhadó levelek illatai alapján. Az is kiderülhet számunkra a szagolgatás során, hogy az adott bort tölgyfahordóban érlelték-e. Ennek biztos jele ugyanis a fehérboroknál a vaníliás, karamellás, vörösboroknál pedig a kávés, kakaós illat.
3. Harmadik lépésben elérkezünk a várva várt pillanathoz, amikor végre megkóstoljuk a bort. Az ízlelés során többek között a cukor és az alkohol mennyiségét, valamint a savasságot vizsgáljuk a borban. Ezek megfelelő mennyisége és aránya esetén harmonikus, finom bort kapunk. Az első korttyal egy kis levegőt is engedjünk a szájüregünkbe, mert a plusz oxigén jobban kiemeli az ízeket. Forgassuk meg a szánkban a bort, és figyeljük meg, mennyire savas, testes a bor, próbáljuk meg megtalálni az aromákat. Ha több bort kóstolunk egymás után, akkor érdemes inkább az erre a célra kikészített edénybe kiköpni a kóstolt kortyokat, mielőtt a fejünkbe száll a sok alkohol.
