A Balaton térsége idén minden korábbinál nagyobb érdeklődésre tarthat majd számot. Akik azonban a nyüzsgő strandok, élményfürdők és a lángosozás helyett inkább a természet közelségét és az erdei kirándulásokat választanák, azok számára Vállus és az annak közelében megtalálható Pálos Kolostor kitűnő döntésnek bizonyul.
Vállus önmagában is megér egy látogatást, hiszen a nagy balatoni üdülővárosoktól merőben eltérő, egyfajta természet-és emberközeliséget hirdető területről van szó esetében. A Keszthelyi-hegység egyébként is kitűnő lehetőségeket kínál a kirándulásra, egy-egy település környékének felfedezésére, s ez akkor sincsen másként, ha a Vállushoz közeli Pálos kolostor romjairól van szó.
Egy kis történelmi visszatekintés
Már egy 15. századból ismert leírásban is olvasható, hogy Vállus felett egy kis pálos kolostor helyezkedett el. A Szent Miklós tiszteletére emelt épületről kapta az elnevezést a völgy is. A Szentmiklósi völgyben a templom is megtalálható, amelynek romjai a mai napig láthatóak az erdőben. Jó hírként szolgált azonban a térség régészeti kutatásaival összefüggésben, hogy a területen munkálatok zajlottak az elmúlt években.
Régészeti kutatások 2016-tól
2016-ban indult mindez, és a cél nem más volt, mint az egykori kolostor alapjainak tisztázása. A szakemberek egy szerzetes sírjára is rátaláltak, és a környező leletekből arra következtettek, hogy a területen egy halastó is állt az itt élők rendelkezésére. A kolostor valószínűleg a 14. században épült, és valamikor a 16. század elején indult pusztulásnak.
A régészeti kutatások 2018-ban folytatódott, amikor a szentélybelső és a keleti kolostorszárny feltárása volt a cél. Bár – mint kiderült-, a területet megbolygatták, de még így is sikerült a padló maradványaira rálelni. Három magzat csontjaira is rátaláltak. A szentély lábazatát pedig a templom melletti gyertyánfa alá temettek, így a kincsvadászok sok idő múltán sem találták meg azt.
A területet felkeresők a Szent-Miklós forrással is találkozhatnak, amely egykor a kolostor halastavának vizét biztosította. A legenda úgy szól, hogy Szent Miklós lelkét 342-ben angyalok vitték a végső nyughelyére, a forrás pedig innen ered.
